Üveges történelem

Az iparművészet egyik legkreatívabb ága az üvegművészet. Senki nem tudja mikor és hol készítettek először üveget.
Annyi bizonyos, hogy i. e. 3000 körül Mezopotámiában, Egyiptomban ügyes kezű mesterek éltek.
Korsókat, fiolákat, tölcséreket, amuletteket és mozaikokat készítettek. Már akkor többféle üvegkészítési technikát ismertek:

• Olvasztott üvegport öntöttek formába. Így készítettek kisebb figurákat, amuletteket.
• Formára vésték és csiszolták az üvegtömböket.
• Mozaik üveget úgy készítettek, hogy többszínű üvegből raktak ki képeket egy formába, majd kiöntötték és simára csiszolták.
• Üreges üveg tárgyakat is készítettek oly módon, hogy egy fémgyűrű köré színes üvegmasszát öntöttek és hűlés után eltávolították a formát a tárgy belsejéből.

A felsorolt technikákkal tálakat, tégelyeket, ékszereket készítettek.

Az üveggyártás innen kezdte el hódító útját.
A rómaiak közvetítésével kiterjedt Európa teljes területére.
Csodálatos üvegmozaikok maradtak fenn a mai napig a Római-Birodalom idejéből.
Velence virágoztatta föl az üveggyártást, ahol magas színvonalú volt az üvegművesség.

Európában a VI. -XII. századig elvétve találkozunk üvegtárgyakkal.
A szegényebbek nem engedhették meg maguknak az üveg luxusát, a tehetősebbek a keleti üveg árút részesítették előnyben.

Muránó lett az üvegkészítés fellegvára a XII. században.
Az itteni művészek Európa nagyobb városaiban nyitottak műhelyeket luxusüvegek gyártására. Templomok építésének köszönhetően kissé fellendült az Európai üveggyártás.

A XV.század végén a Velencei üveg, melyet kristálynak neveztek, az első kapocs az antik és a modern üveg között. Káprázatos formájáról vált híressé, ragyogása és fénye elbűvölte a vásárlókat.
Ezzel szinte egy időben megjelent a muránoi üveg, melynek készítési technikáját féltve őrizték. Pompázatos üveg tárgyakat készítettek belőle: kupákat, asztaldíszeket, poharakat, palackokat.

1675-ben Angliában George Ravenscroft üvegkészítő kikísérletezte a csillogó ólomkristályt. Így az új összetételű üveg sokkal lágyabb, selymesebb, ezen tulajdonságának köszönhetően jobban formázható, vágható lett.

A XVIII. században Csehországban divatos lett a metszett, színezett üveg.
Rokokó motívumokat is kezdtek használni, bonyolult, különleges üvegeket készítettek. Üveg edényekre zománcozott és aranyozott tájképeket festettek. Csillárokat, asztali dekorációkat készítettek nagy előszeretettel.

A XVIII. sz. végi és XIX. sz. eleji időszakban hanyatlás jellemzi mind a velencei, mind a muránói üvegművességet. Némi fellendülés jelentkezett a XIX. sz. közepén, de új technikák nem jelentek meg. 1845-ben a Bécsi kiállításon bemutatták Pietro Bigaglia, "millefiori" levélnehezékét, mely ősanyja a ma oly elterjedt levélnehezékeknek. A tárgy belsejében az üvegszálakat úgy helyezik el, hogy azok az átlátszó anyagon keresztül virágoknak látszanak. A millefiori jelentése "ezer virág"

1902. március 25-én Irwing Wightman Colburn szabadalmaztatta az ablak üveggyártást elősegítő gépet.
1904.augusztus 2-án Michael Owens üzembe helyezte üvegformázásra alkalmas gépét amely már üvegpalackok, poharak stb. sorozatgyártására is alkalmas volt.
A XX. század elején az I. Világháborút követően jelentek meg újabb, jelentős újítások. Köztük a forrón színezett üveg, murrha üveg és a légbuborékos üveg.
Csehország az 50-es évek végén vált ismertté nyugaton. Ludwig Moser üveggyára ma is világhírű, munkáikra a mély csiszolás és zománcozás, a bőséges arany használata volt jellemző.